Rosszul vagyok magamtól, hogy hagytam. Rosszul vagyok Tőle, hogy használt. Rosszul vagyok az idióta kérdésektől. „Mért nem hagytad ott? Mért nem kértél segítséget?...” satöbbi. Abba senki sem gondol bele igazán, hogy milyen kötődni ahhoz, akit gyűlölsz.
Az én áldozattá válásom már 4 éve történt. Ma már tudom, hogy nem lehet benne maradni egy ilyen romboló kapcsolatban, de akkor még fiatal voltam és naiv. Mára már egy beteg, félős felnőtté cseperedtem.
Nagy levegő, megpróbálom leírni a történetemet, bár már most reszket a kezem, émelygek és szédülök. 13-14 évesen ismertem meg Lacit a neten. Tudtam, hogy agresszív, vad 17 éves srác, de valami még is vonzott benne. Rengeteget telefonáltunk, anyu haragudott is, hogy hajnalig beszélgettünk, de valahogy muszáj volt. Aztán végül egy nyáron találkoztunk végre. Egy balatoni táborban voltam, és ő elutazott meglátogatni. Csodálatos napot töltöttünk együtt. Bár az zavart, hogy folyamatosan dohányzott, de elsiklottam ilyen apró probléma felett. Folytattuk a hosszú msn-es, és telefonos beszélgetéseket. Még azon a nyáron nálunk aludt. Megvolt az első csókunk, a temetőben beszélgettünk. Már a vonatállomáson beszélgettünk, mikor megvolt az első bibi. Tamarának szólított, pedig én Anna vagyok. Annyira megdöbbentem, hogy szólni sem tudtam. Később telefonon elmondtam neki. A válasz ennyi volt : „ne haragudj, volt már akit szex közben hívtam így.” A dolgok ezek után kezdtek egyre rosszabbá válni. Ő már szexuálisan aktív volt, én pedig még csak tanulgattam a dolgokat. A következő találkozások összefolynak. Könyékig vájkált bennem, én pedig kúsztam volna arrébb, de erősen tartott. Volt, nyalogatott „ott”, iszonyatosan fájt. Össze akartam zárni a lábaimat, hogy hagyjon már, de ő erősen szétfeszítette a lábaimat. Minden egyes menekülési kísérletemet gúnyosan nevetve figyelte, én pedig tekeregtem előtte, anélkül, hogy eszembe jutott volna, hogy elhagyjam.
A rémálom szilveszter este jött el. Nála voltam, a szülei elmentek ünnepelni, pedig megígérték az enyéimnek, hogy végig velük leszünk. Mikor megérkeztem még otthon voltak. Mi gyorsan bezárkóztunk a szobájába. Le kellett szopnom. Bocsánat a kifejezésért, de ez az igazság. Emlékszem a szagára, és arra, hogy az állkapcsom nem akart kinyílni. Összezáródott, fájt kinyílni, de tennem kellett a dolgom. Ő pedig élvezkedett, el is aludt, de mikor abba hagytam rám parancsolt, hogy folytassam. Végül az ő segítségével a számba élvezett. Reszketve, a könnyektől vörös szemmel kerestem egy zsepit. Persze nem találtam. Megparancsolta, hogy nyeljek, én kínomban nyeltem, pedig hányni akartam. Este kocsmázni mentünk a barátaival. Egy sarokba bújva hívtam barátnőmet, hogy kis lelki támaszra leljek. Másnap este eljött a Szilveszter. Meglátogattuk valami rokonait a szüleivel. Ő folyton húzott a konyhába fogdosni, én meg tepertem vissza a biztonságot nyújtó nappaliba. Végül megunta a cécót, és megkérte az anyját, hogy vigyen minket haza. Én némán szálltam az autóba, meg sem nyikkantam. Megérkeztünk. Tv-t néztünk. Már nem emlékszem hogy került le rólam a ruhám, vagy hogy kerültem a földre. Arra emlékszem, hogy visítok a földön, ő bennem van, és fáj. Ilyen fájdalmat nem éreztem még soha. Potyogtak a könnyeim, és csorgott az arcomba a nyála, a taknya és az izzadtsága. Csípte a szememet. Mikor megunta a zokogásom, és az üvöltésem, megmondta, hogy ha nem maradok csendbe megver, mert ha így folytatom a szomszédok kihívják a rendőröket. Én próbáltam csendesebb lenni, de nem ment. Nem tudom hogy lett vége, arra emlékszem, hogy a használt óvszert a poros asztalra teríti, hisz jó lesz az még. Valahogy kikeveredtünk a tv-hez, és pornót nézetett velem, hogy tanuljak belőle. Ekkoriban jöttem rá, hogyha a South Parkra kapcsolok abba hagyja a dugásom. A kínzásom még fél évig folytatódott. A végén már meg sem éreztem, fel sem fogtam mit tesz velem. Az agyam egyszerűen kikapcsolt. Már csak akkor menekültem mikor a fenekemet vette kezelésbe. Ez nem ment neki, ilyen testhelyzetben nem tudott jól lefogni, én pedig ösztönösen menekültem, mert fel sem fogtam, hogy vége lehet ennek a gyötrelemnek. Ilyenkor hátra fordított, és neki látott a dugásomnak. Én a tv-t néztem, és próbáltam South Park részt keresni, mert azonnal legördült olyankor rólam. Ha nem találtam semmit, akkor koncentráltam tovább a műsorra. Ha távol volt, telefonálás közben kényszerített arra, hogy kielégítsem magam, undorodtam a testemtől. Mentálisan is kínzott. 46 kilósra kellett volna fogynom, mint a szerelme, el kellett volna fogadnom, hogy én csak az a csaj vagyok akivel játszik, és se az ő, se a saját szabad időmmel nem rendelkezhetek. Düh rohamaim voltak az utolsó hónapokban, a telefonomat ripityára törtem, a kezemet felhasogatták az apró szilánkok. Megpróbáltam kénnel mérgezni magam, vagy ollóval felvágni az ereimet.
Hogy mért nem hagytam el? Fogalmam sincs.
De az undorító emléke ez idáig elkísért. Minden félelmemben, a fájdalomban szex közben, és a kínban, ha véletlenül orgazmusom van. A zabálásban, ha félek. És még mindig nem tudom kimondani, hogy megerőszakoltak.
Butaságokat kérdeznek akiknek elmondom, de én csak annyit kérdezek, hogy mikor lesz már ennek vége?
Utolsó kommentek